Sziasztok!
Nagyjából egy évvel ezelőtt írtam kétségbeesve és azon töprengve, hogy mi lehet velem a baj, mi okozza a lelkemben a hatalmas zűrzavart. Pár ember tanácsára hallgatva végül elmentem orvoshoz, és kiderült: bipoláris személyiségzavarom van… Többek között az is kiderült, hogy a családom anyai ágán az összes nő(édesanyám, nagynéném) ugyanebben a betegségben szenvedett, és ennek a betegségnek az árnyékában élt. Mondhatom baromira örülök neki, hogy ilyen nemtörődöm módon engem erre sosem figyelmeztettek, holott tisztában voltak vele, tudták, hogy én is örökölhetem. Nem írom megint le az egyszer fent egyszer lennt állapotomat részletesebben, aki ebben szenved úgyis tudja miről van szó. Az egész életem tönkretette. Hiába a gyógyszerek, vagy a családom szeretete, vagy a barátaim támogatása, én nem bírok már mégegyszer végigcsinálni egy depressziós fázist…Elég volt…A barátaimmal megint megszakítottam a kapcsolatot…3 óra kell, mire összeszedem magam hogy csak a sarki boltba elmenjek…Bánt a fény…sírógörcs gyötör…beszélni akarok végre valakivel aki érti és érzi is hogy ez mivel jár, és nem azzal jön, hogy “szedd már össze magad”….Mert ilyen állapotba kevés az akarat, ezt nem a beteg ember befolyásolja. Kérem, valaki segítsen! Pengeélen táncolok…